Majdnem kemping, viszlát Nápoly!

Itt az ideje a folytatásnak – jobban mondva a történet befejezésének. Még nápolyi városnéző körutunk alkalmával sikerült tudomást szereznünk Sorrentótól induló, Nápoly fölött kikötő hajóról. Ennek nagyon örültünk! Ezek szerint nem kell átbicikliznünk Nápolyon, amely maga lenne a fáradság és stressz, hanem e helyett meglátogathatunk egy gyönyörű félszigetet és egy kisebb vargabetűvel ott teremhetünk, ahonnan kényelmesen és örömmel tudjuk folytatni utunkat az Örök városba. A félsziget valóban gyönyörű – legalább is amit láthattunk belőle. Kemény – számomra kemény – emelkedők vezettek a kikötő felé, de megérte a kilátásért és az élményért, hogy ott lehettem!
A meglepetés a kikötőben ért minket. Sajnos nem üzemel az a hajójárat, amit kinéztünk magunknak (valószínűleg csak nyáron közlekedik), így be kellett érjük egy Nápoly központjába tartó hajóval. Végül is ezzel sem veszítettünk sokat, a nápolyi öböl – és így a város – nagy részét kikerüljük és ez már magában is öröm. Kikötésünk után megettük a reggeliről maradt maradék reggeliző pelyhet, kaptunk ajándékba két karkötőt egy nigériai árustól (tényleg ajándékba), végül nem maradt más, mint elindulni, és magunk mögött hagyni a cseppet sem barátságos kikötőt, minden jövő-menő és lézengő nápolyi emberrel együtt.

Innentől jóformán már csak a kilométerek bűvöletében éltünk. Sok volt még hátra és tudtuk, kevés az időnk. Már ha szeretnénk Rómában több időt tölteni… Viszonylag hamar magunk mögött tudtuk Nápolyt és belefeküdtünk az előttünk álló távba. Fárasztó volt. Igyekeztünk minél inkább a tengerpart mellett menni és kihasználni, hogy alig szemből, inkább oldalról és néha hátulról nyaldosott minket a sós szél. Persze ez újabb nehézséget jelentett, de leginkább csak nekem. Hívott, húzott a tenger, part menti lustálkodásra, könnyed vidám lubickolásra, pihenésre, a Nap ragyogásának kiélvezésére. De: menni kellett. Látni szerettem volna Rómát, így egy kompromisszumos tengerparti tízóraizásra álltunk meg (ahol is szomorúan konstatáltam, hogy a tenger meleg, fürdőzésre alkalmas). Furcsa volt látni, hogy a legtöbb part menti szórakozóhelynek, szállásnak és boltoknak épületei mennyire le vannak pukkanva. Ez a hely valaha igazi üdülőparadicsom lehetett, mára csak egy romtömeg.

Árpi végül megszánt. „Keressünk egy kempinget, ott majd fürdünk és pihenünk, jó? Itt látok is egy jót a GPS-en, gyere!” Csakhogy volt valami, amit a GPS nem mutatott… no, de előbb elmentünk vásárolni és tudakozódni, hogy pontosan merre is van az a kemping. Egy kis családi vállalkozás által fenntartott boltba tévedtünk, ahol épp ott lebzselt az egész család. Próbáltunk angolul beszélni, senki sem értett semmit, mire egy 8 éves forma gyerek előbukkant, hogy „I can speak English” és hogy „this is my family.” majd olaszul folytatta. :) Szegény, jobban kéne figyelnie angol órán, mert ennél a két mondatnál többet sajnos nem tudott, de azért sikerült összemutogatnunk, mit szeretnénk, és hogy mi mennyibe kerül. Azért a csoportfotó nem maradhatott el, majd miután útba igazítottak már lendültünk is a kemping felé.

…csakhogy kemping volt, kemping nincs… bezártak. Elmúlt a nyár, már nincs szezon, nincs kemping se. Ott álltunk hulla fáradtan, a következő GPS által jelölt kemping kilométerekre a következő városban egy domb mögött, … esélytelen. A vadkempingezés gondolata sejlett fel a szemem előtt, mikor Árpi meglátott egy világító ablakot és mögötte egy vacsorázó családot, és becsöngetett, hogy vizet és információt kérjen. Kaptunk is vizet, de már nem engedtek el. Mikor elmondtuk, hogy kempinget keresünk és hol lehet sátrazni, szinte behurcoltak a kertjükbe, majd pár perc múlva a férj kijött, és behívott minket a házba, jobban mondva a ház földszinti, hátsó elkülönített részébe – valószínűleg a nagymama élhetett ott egykor.
Nem kértük, és mindent kaptunk. Ágy, meleg szoba és forró zuhany. Teljesen kivoltam. Ájultan rogytam össze az ágyra, Árpi jó „háziasszonyként” engem teljesen elkápráztatva mindent intézett körülöttem, és miután elzavart fürdeni megvacsoráztunk, megmasszírozott majd az édes álom karjaiba hulltam…

Róma 160 km-re van még innen. Hogy fog ez sikerülni??

13-Sorrento

Leave a Reply