Egyszer fent, egyszer lent

Reggel szakadó esőre ébredtünk. Árpi bezzeg jókedvében volt, és folyvást csak azt mondogatta, hogy ez az eső már nem is esik, csak a felettünk lévő fáról potyognak a vízcseppek, mert megfújta a szél. Hajh…. Megvártuk, amíg kicsit alább hagy majd rohamvást pakoltunk. Próbáltunk ügyeskedni, és a sátrat belülről kezdtük lebontani, de később konstatáltuk, hogy teljesen mindegy volt, hogy csináltuk, mert elpakolás után is teljesen vizes lett a sátor minden része a zsákban.

No, szóval még épp szemerkélő esőben vágtunk neki az útnak. Hogy ez után mi következett? Ehhez ajánlott megnézni a Forest Gump című film azon részét, amikor elment katonának Vietnámba és rájuk tört a monszun. Csak azzal a különbséggel, hogy itt nem állt el az eső. Esett ránk kis szemű, nagy szemű, kövér szemű, ferdén eső és oldalról csapkodó, arcot szurkáló, permetező, szitáló, eláztató, potyogós eső, majd néha azzal a csalfa reménnyel áltatott minket, hogy pár percekre elállt de aztán annál nagyobb erővel kezdett rá újra.

Nem volt menekvés, Árpi teljesen, teljesen elázott, nálam sokat számított az esőnadrág és a jó kabát, de be kell valljam, ezeken keresztül is átáztam, a víz átfurakodta magát az egész nap esőnek kitett anyagon.
Ne is beszéljünk arról, milyen kedvünk volt az egész napos idő láttán, bár igyekeztünk belekacagni az időjárás arcába és csak azért is élvezni az utazást.

Végül nem bírtuk tovább (kb. 45km-relmentünk kevesebbet a napi tervezettnél), és mivel felmértük helyzetünket, hogy a sátrazás ma estére teljesen ki van zárva, be kell kopogjunk valahová száraz, tetővel rendelkező helyet kérve. Megbeszéltük, hogy negyed hatig tekerünk, és akkor ott, ahol vagyunk (vagy a következő faluban) szállást keresünk. Így is történt. Első próbálkozásunk nem volt sikeres, mert nem voltak otthon. Nehezítette a dolgunkat, hogy sehol sem láttunk kapucsengőt, oda mentünk be elsőre is, ahol tárva volt a kapu. Két házzal odébb megláttam egy nőt kint pakolászni a kertben, kiáltottunk neki, majd kézzel-lábbal elmutogattuk, hogy mit szeretnénk. Viccesen nézhettünk ki. :)

A nő kiküldte a férjét, vele kicsit jobban tudtunk beszélni, bár angolul nem, de franciául és németül tudott. Végül beengedtek minket. Fantasztikus nagy vendégszeretetben részesítettek. Kaptunk enni, pálinkát, forró teát, törülközőt, forró zuhanyt, kis beszélgetést, szárító állványt, felajánlottak egy vetett ágyat is, de azt már nem akartuk elfogadni. Reggel 7-kor keltünk, reggeli teával-kávéval vártak és frissen készített burek-kel reggelire.

Reggel derült fény szállásadónk kilétére. Még este mutatott mindenféle fényképeket, úgy hittük valami önkormányzati – parlamenti hivatalos ember lehetett. Reggelinél mondta el, hogy „I was the president of Bosnia and Hercegovina in 2002-2006.” Ahha…. Hogy pontosan mit jelent a „president” jelen esetben, azt nem tudjuk, lehet miniszterelnök vagy köztársasági elnök is, de még ha csak parlamenti képviselő is, elég durva pont őt így kikapni! :) Borislav Paravac :)
Reggeli indulásnál még két meglepetés várt rám: két jól megérett körte a táskámban és egy szál rózsa felerősítve a kerékpáromra. Nem semmi, micsoda ellátás, micsoda vendégszeretet!

A harmadik napunk gyönyörű napsütésben telt. Nem is hittük, hogy még létezik a Nap, mikor a reggeli borongósság után felragyogott és édes melegséggel töltötte be a tájat. Az egyik kommentben ajánlott alternatív útvonal tényleg gyönyörű, nagyon szépen köszönjük, hogy kaptuk ezt a segítséget. Először a Bosna folyó mellett jöttünk, majd a Krivaja folyó mentén jövünk és egyre vadregényesebb a táj, zubogó folyó mentén, gyönyörű erdőben. Holnapra hagytuk a hágót, és legurulunk Szarajevóba.
Egy kiépített piknikező helyen vertünk sátrat, kissé szem előtt van, de próbáltunk így is a lehető legjobban elbújni.

02-Vrpolje-Doboj
03-Doboj-Krivaja-volgye
  1. Bander says:

    Az nem gyenge! Azért tudtok, egyből kiszúrni a miniszterelnököt.. nem semmi…
    Nekem nem lett volna ilyenhez pofám, de végülis el kell ismerjem, hogy Nektek áll a Világ!
    Csak így tovább!

  2. Ugi says:

    Csak ügyesen, ügyesen!!!!!

    Szóval egy kicsit utánanéztem:

    Borislav Paravac a boszniai államelnökség szerb tagja, elnök volt. Hát szóval nem semmi. Látjátok, ha nem esett volna az eső, nem tudtatok volna megismerkedni vele :)

    További jó tekerést!!!!!!!!!!

    Pusz

  1. There are no trackbacks for this post yet.

Leave a Reply