Cél – Az út

Mindig fontos, hogy legyen célod. Hogy tudjad, merre tartasz, és mit szeretnél elérni.
Mi Rómába biciklizünk.

Miért biciklivel?
Mert utazni jó, és biciklivel utazni mégjobb!

Miért publikáljátok mindezt?
Mert kevesen tudják, hogy milyen jó biciklivel utazni! Talán így közelebb hozhatjuk az emberekhez a biciklivel való utazás örömeit és nehézségeit, talán sikerül inspirálni másokat is hosszabb-rövidebb biciklitúrákra. Ha valamiről látni lehet, milyen is az, könnyebben mer belevágni az ember.  A félelmek mindig névtelenek, de ha látjuk, hogy csak három feje van a sárkánynak, nem hét, akkor bátrabban, felkészültebben vágunk neki bárminek, így egy bringatúrának is. A blogon bemutatott örömök és élmények pedig motiváló erők lehetnek. :) Ebben bízunk.

Miért nem mentek busszal?
Mert nem Róma a lényeg, hanem az út odáig. A busz elvisz ahová szeretnéd, de közben elvész a lényeg, az utazás öröme. Mert úton lenni boldogság. Biciklivel úton lenni pedig semmihez sem fogható. Közel vagy mindenhez, része vagy a természetnek, nem zárod el magad a szélvédővel semmitől, érzed az illatokat, a szelet, az utat, az emelkedőket, a lejtőket, a fáradtságot, a megtett távolság örömét. Akkor állsz meg, amikor kedvet tartja, köszönhetsz az embereknek, ők a szemedbe néznek és válaszolnak, nem csak bábuk a szélvédő túloldalán. Biciklivel lassabban mész, van időd megcsodálni mindent, így maga az utazás is egy élményé válik. Mégis, közben azért elég gyors vagy ahhoz, hogy megtegyél akár napi 100km-t. Két hét alatt az már 1400km…

Ennyi, öncélú utazás?
Nem, nem csak ennyi. Szeretnénk megmutatni, hogy relatíve kevés pénzből, a természethez közeli minőségi időt lehet eltölteni. Szeretnénk inspirálni másokat.
Másodsorban a fekvő bicikliket is szeretnénk egy nagy próbának kitenni, hisz ez még nekünk is új! Ezen újra meg kell tanulni biciklizni. :)

Merre mentek, mi az útiterv?

Mindössze 17 nap áll rendelkezésünkre, ezért az idő a szűk keresztmetszet. Nulladik nap vonatra szállunk, péntek este munka után levonatozunk Pécsre.
Onnan 3 napunk lesz elérni Bosznia fővárosát, Szarajevót, ahol egy napot pihenünk, várost nézünk. Onnan további két nap a tengerpart,
ahol ismét vár ránk másfél nap pihenés. Azért csak másfél nap, mert a második nap délutánján Dubrovnikban hajóra szállunk. Este érkezünk meg Bariba, Olaszországba. Két nap alatt Pompeibe tekerünk, ahonnan másnap megpróbálkozunk a Vezúv meghódításával. Nápolyból még két nap Róma, ahol, ha időben megérkezünk, lesz 3 napunk az örök város bejárására. A harmadik nap estéjén jön a repülőnk haza.

Miért ilyen sok a pihenő?

Pihenő, pihenő, pihenő, állandóan csak állunk, alig tekerünk – ez jöhet le az útitervből.  A  bringázós napokon viszont elég húzósak,a napi távok, nem egyszer 100km fölé vannak tervezve, ami viszont sok, ha tekintetbe vesszük, hogy egy ilyen túrán a nap nem csak a reggeltől estig való bringázásról szól. Reggel tábort kell bontanunk, napközben be kell szereznünk az élelmet és pótolnunk kell a sok ezer elégetett kalóriát, este pedig táborhelyet kell találnunk és tábort kell vernünk. Még azt is figyelembe véve, hogy szeptember lesz, és este 7-8 körül már lemegy a nap, mindjárt soknak tűnik az a napi 100-150km. Azért terveztünk be ennyi pihenőt, mert könnyen előfordulhat, hogy kicsúszunk az időből. Ebben az esetben csak a pihenő, tengerparton napozós, városnézős időnket bukjuk el, s nem a hajóutat, vagy akár a repülőutat haza. Ha viszont tudjuk tartani ezt a kemény túratervet, 2-3 naponta teljes pihenőnapok lesznek a jutalmaink. Ezeken a napokon általában várost fogunk nézni, ami azért valljuk be, megint nem a legpihentetőbb tevékenység.

Zöldség

Szívesen állítanánk be ezt az utazást egy zöld megmozdulásnak, hogy megmutassuk, hogy káros anyag kibocsájtás nélkül, környezettudatosan is lehet utazni és nyaralni, de a véges szabadságkeret itt is közbeszólt (illetve a nagyravágyásunk, a messzire való utazás), ezért repülővel megyünk haza. A repülés pedig, főleg ilyen rövid távon, a legkörnyezetszennyezőbb közlekedési forma. Még annál is rosszabb, mint amikor reggel  munkába menet egymagad ülsz  a dugóban az 5 személyes dobozba zárva (az autódban). Persze még mindig jobbak vagyunk, mintha oda-vissza repülnénk, de mégsem mondhatjuk, hogy 100% zöldek vagyunk, ha csak úgy repülgetünk, csak mert olcsó, és sietünk vissza munkába. Ezért a zöld “Környezettudatosságért és Fenntarthatóságért” zászlónkat majd csak félárbocra húzva lobogtatjuk a fekvőbringákon! ;)

  1. Where are you now?
    We are in Dubrovnik , the car is broken!

    Regards, Marjan and Paul from Holland

    • Arpesz says:

      Hi Marjan and Paul,

      Nice to “meet you” here! Never mind the car… enjoy Slano! ;) Thinks will be… somehow… don’t worry! ;)

      We are in Budapest now, arrived last evening, midnight… now I’m back in my work, just can’t believe… It was a beautiful journey. Photos and videos will be uploaded soon, stay here! ;)

      See you,
      All the bests,
      Arpad

  2. Ági "néni" says:

    Izgalommal várom a fekvőbringa nagy tesztjét, és a képeket a napfényes Itáliából.Nekünk tavasszal a napfényből nem sok jutott.Mi északról vettük célba Rómát.
    Ezeket kívánom Nektek: szép idő /kerékpáros/
    kevés és udvarias autós
    változatos étkezés/női lelemény/
    a nehézségek elviseléséhez,pedig HUMOR-t
    Szurkolok Nektek,jó utat!

    Ui.:Ági “néni”=Gödöllő,Kelényi Tamás “esküvője”

    • Arpesz says:

      Ági “néni”!!! :) Emlékszünk ám Rátok!!! :) Jó volt az a gödöllői “esküvő” ;) Reméljük teljesül minden jókívánságotok, melyek nagyon jól esnek, és melyeken nagyon köszönünk! :) Hát ja, ha majd esik az eső, nevetünk rajta! :)

      Pusi! :) Bizony, ma volt a hivatalos családi eljegyzés, komoly a helyzet! :))) Mi is nagyon kíváncsian várjuk az utat! Ha egyszer, végre egyszer, vége lesz ennek a folytonos rohanásnak, jó lenne már nyugodtan találkozni végre, mondjuk Te, Dia, Zita és én így négyesben, vagy akár ötösben a legifjabb Puskás utóddal :) Vicces, hogy mennyire ismerjük egymás legszebb kerékpártúrás élményeit, de egy Budapest – Szentendre bringás beszélgetést kivéve még nem is “találkoztunk” :)

      • Pusi says:

        Ez így van, ahogy mondod! Mi is nagyon szívesen leülnénk veletek egyet beszélgetni. De most már csak az útra koncentráljatok, meg egymásra. S majd ha hazajöttök, élményekkel megpakolva, sok szeretettel várunk benneteket egy közös élménybeszámolóra lakihegyi otthonunkban!

  3. Pusi says:

    Szia Árpesz!

    Gratulálok Nektek! Elsősorban azért mert egymásra találtatok, s ha minden ilyen szépen megy tovább remélhetőleg felsorakoztok mellénk a magyar biciklis házaspárok névsorába is :-)

    Másodsorban gratulálok az újabb túrához. Bevallom azt hittem idén már nem indulsz útnak, így kellemes meglepetésként ért, hogy mégsem így lesz.

    Harmadrészt gratulálok az oldalhoz, mely szintén nagyon informatív és szép, mintha csak a 100napbringa folytatása lenne. Bevallom kicsit csodálkoztam is, hogy miért nem ott folytatódik a történet egy másik fejezet alatt. De ahogy látom így is sokan rátalálnak, s követni fogják utatokat, s ez a lényeg!

    Szóval minden jót kívánok, amit egy ilyen útra lehet kívánni, remélem minden úgy fog elsülni, ahogy megálmodtátok!

    Jó utat!

  4. Arpesz says:

    Szia Povi,

    Nagyon köszönjük a tanácsod! Otthon átnézem a térkép felett is, amit írtál, és szerintem módosítani fogunk! ;)

    Ezer köszönet!

  5. Povi says:

    cső
    Boszniában ne menjetek az E73-on! Iszonyúan forgalmas!
    Javaslom a Bosna folyó jobb partján, ott megy egy kis forgalmú út.
    Maglaj-tól D-re is maradjatok a Bosna völgyében, Zavidovici felé menjetek.
    Ott aztán kanyarodjatok K-re, a Krivaja völgyébe, nulla forgalom, gyönyőrű völgy, a felső szakaszon sziklába robbantott alagutakkal.
    Így aztán Olovo-nál értek ki a 18-as útra, azon érdemes menni Sarajevo felé (nincs nagy forgalom).

    Tudom, én már kipróbáltam ezt az útvonalat bringával!!

  1. There are no trackbacks for this post yet.

Leave a Reply