Az első nap: Esős, de jó!

Szóval jól eláztunk… na de ne ugorjunk ekkorát a történetben, kezdjük az elején. Árpi napközben még a munkahelyén húzta az igát, nekem sikerült reggel jól elaludnom, kb 11 felé jött édesanyám szólni, hogy esetleg fel kéne kelni. Fogtam a fejemet, mert rengeteg elintézni valóm volt indás előtt, egyáltalán nem voltam még bepakolva és még az Ironclad-hez is el kellett jutnom a szponzorációban kapott ruhák és kesztyűk átvételéhez, Árpinak meg kellett csináltatnom az Eu-s kártyát, és így tovább.

Mindent sikerült végül összehozni, utolsó pillanatban indultam volna a Délibe de a szüleim felajánlották a segítségüket, az utánfutóra feldobtuk a kerékpárt és így rohantunk ki a pályaudvarra, máskülönben talán nem értem volna oda.

A vonaton összeismerkedtünk egy nagyon jó fej bringás sráccal, Attilával, szinte végig együtt utaztunk, jókat beszélgettünk. Pécsre is alig-késéssel futott be vonat, egyből csomagoltunk, siettünk pécsi couchsurfing-es szállásadónkhoz, Gittához. Gitta nagyon nagy szeretettel fogadott minket. Csoki a megvetett ágyunkon, finom vacsora, reggeli, jóízű beszélgetések. Gitta is végig járta a Caminot, volt miről beszélgetni!
.
Reggel a szokásos szöszmötölések után végre elindultunk, de az eső csak esett… ez megadta az alaphangulatot, bármennyire is akartuk, hogy jól érezzük magunkat. Esett, esett, esett, az a gonosz szemerkélős eső, ami jól eláztat. Hála nővéremnek van esőnadrágom (köszi Ugi, tényleg nagyon jó!!), illetve a hiper-vízálló esőkabátom kiváló víztaszító réteget alkot. Még a Pécs utáni reptérre is benéztünk száradni, öltözködni, gondoltuk elrepülünk sutyiban Szarajevóba, de aztán rájöttünk hogy nem tudunk mit kezdeni a nyomkövetővel, meg amúgy nem is volt éppen járat. A horvát határon is elismerőleg néztek ránk a határőrök, bólogattakés bíztattak.

Nasice-ig volt sík a terep. Utána jöttek a dombok, de ekkorra már az eső is elállt! Megláttuk a napot! Igaz, egész nap szürke idő volt, és megmaradt a borongós hangulata a tájnak, de mi rettentően boldogok lettünk, hogy végre nem esik!
Szóval jöttek a dombok, és itt volt az idő, hogy kipróbáljuk azt a városi legendát, ami szerint a reku felhúzza magát a dombokon. Hujjjujuj, uccu neki, megraktuk a lefelét és csak úgy felcuppantott minket a lendület a felfeléken! Kurjongattunk örömünkben! :) Az agyváltó is remek tulajdonságairól tett tanúbizonyságot: pontosan úgy és akkor tudtunk váltani, amikor szerettünk volna, ez elősegítette, hogy minél gyorsabban, a kapott lendületet kihasználva, könnyű pörgetés közben mehessünk fel a felfelékben.
Ahova nem jutott lendület, ott lassan kúsztunk felfelé – lassan de biztosan. Eddig még a felfelék is jók a rekuval. :) (Árpi nincs megelégedve a fölfelékkel rekun, szerinte vánszorgunk, mint a lajhárok… Persze csak türelmetlen.)

Sötétedésre pont a Szarajevó előtti út 1/3-ig jutottunk, a tervezett távot sikerült teljesíteni. Egy falu végi házba kopogtattunk be vízért, és egyúttal szállás ügyben is kérdezősködtünk. Úgy hogy most a házuk mögötti földterületükhöz tartozó kis gyepen vagyunk, erdővel-kukoricákkal körülvéve, szem elől elrejtve, az úthoz közel.

Szép hétvégét mindenkinek, hallottuk, hogy pesten szép meleg az idő! Szurkoljatok, hogy ide is eljusson! :)

00-Pécs-Gittánál
01-Pécs-Vrpolje
  1. Lali papa says:

    Kedves Zita és Árpi !
    Tegnap hazaérkeztünk Perőcsényből Éva mamával. Ma vasárnap reggeli után rögtön a nyomkövetőt kapcsoltam be és láttuk, hogy már átkelve az Adrián elindultatok Bariból Nápoly felé.Ezután végignéztük az eddig érkezett fényképeket diavetítéssel. A hajóútról még nem érkeztek képek.
    Szeretnék majd jó párat megőrizni a számítógépem képtárába, de ezt egyenlőre nem tudom hogy kell csinálni, Nándi pedig nincs itthon, mert mint munkanélküli ismét egyetemi tanulmányait folytatja Szeged városában. Zolit próbáltam elérni Skypen, hogy elmondja, de az sem sikerült.Ha a túra után hazajöttök meghívnánk Titeket egy pihenőnapra az ősz folyamán és szeretném, hogy ezeket a lépéseket leírva rögzítsük a jövőre , mert egyszeri elmondás alapján már az öregedő memóriám miatt nem tudok semmit biztonságosan megjegyezni. Remélem, hogy sűrű programjaitok ellenére azért ennyi időt tudtok majd szakítani reánk. További sikeres és szép idős utazást kívánunk. Lali papa és Éva mama.

  2. Zoli bácsi says:

    Zita,Zita…Azért ne feledd mivel kezdted…:)))
    Nem fekvővel, hanem gyermekkorban 4 kerekűvel…:)))
    Élményekben gazdag utat!

  3. .tg.. says:

    Hogy van ez a felfele? Egy komolyabb emelkedőn fel lehet jutni így fekve? Na meg azt néztem, hogy ezeket a paripákat nagyon tolni se lehet (vagy csak nagyon kényelmetlenül), sok csomaggal meg talán végképp nem. Mit lehet akkor csinálni? Vontatókötéllel elkapni egy autót? :)

    Még egy, ha egy halandó ember szeretne magának ilyen bringát Rohloffal, szponzoráció nélkül, mennyit kell csengetni érte?

    Amugy sok napot a toábbiakban, hajráhajrá.

    • Zéta says:

      Nyugodj meg, mindenhova fel lehet vele jutni, ahova a hagyományos kerékpárokkal. Esetleg egy kicsit lassabban, de ez is csak edzettség kérdése. Síkon, és enyhén hullámzó terepen viszont ne akarj velük egy tempót tartani, mert a nap végére meghalsz, ha csak nem vagy profi. Lehet tolni is, de nem nagyon kell. Soha többé nem túráznék hagyományos bicajjal. :)

  4. motyoo says:

    És mit csináltok az ülésszivaccsal és a huzattal? Rácsorog a víz a kabátról, jól megszívja magát, aztán ha ki is süt a nap és leveszed az esőkabit, tocsogsz tovább a lében? Vagy hogy van ez? Én eddig szerencsére megúsztam az esőket a fekvővel…

    • stoki says:

      Motyoo
      Ez nem az a fajta szivacs, ami megszívja magát…:) Olyan, mint a fém dörzsszivacs, csak műanyagból és a huzata is hamar szárad. Az viszont probléma lehet, hogy az ülés alján a “szivacs” alatt összegyűlhet a víz, hacsak nincs alul megfúrva…:)

      Tg.
      Fel lehet jutni, ha van kellő izom a lábban. Van egy másik netes oldal (az evobike miatt nem írom ide be ;)), ahol egy nem is annyira fiatal honfitársunk a nagy hegyeket mássza ilyen paripákkal nem kis sikerrel.

      Az alsó kormányos paripák nem tolásra születtek, viszont cserébe ilyen hosszú túrákra a legkényelmesebbek. Valamit valamiért…:/ Mit lehet csinálni ? Pihenni…;)

      NAgyon sokat kell csengetni a főtámogató oldalán van árlista. Erősen 6 számjegyű az ár…

  5. Olgi says:

    Hé ez csak az első nap! Várjuk a többi írást, de nagyon, nagyon

  1. There are no trackbacks for this post yet.

Leave a Reply