360°bringa – Nászút a Világ körül!

Posted in Uncategorized on April 21st, 2011 by Arpesz – Be the first to comment

A tavalyi túra után újabb álmokat kezdtünk el dédelgetni. Idővel az álmokból tervek lettek, és a vége az lett, hogy június 11-én indulunk a nászutunkra, a világ megkerülésére

Amíg még könnyen megtehetjük, még mielőtt letelepednénk és családot alapítanánk, körbenézünk a nagy világban. Az üzenet: kerékpározni (még mindig) jó. Fontos a család, mint a társadalom alappillére, és fontos, hogy figyeljünk a környezetünkre, éljünk együtt vele, fenntartható módon.

Az úton ismét fogunk bloggolni, a http://360fokbringa.hu-n követhettek nyomon minket.

Éljen Róma, megcsináltuk! :)

Posted in Úton on October 18th, 2010 by Zita – 7 Comments

Reggel szállásadóink kávéval-teával vártak. Megdicsértem, hogy milyen finom a keksz, amit a kávé mellé adtak – erre a feleség elkezdte nekem becsomagolni egy nylon zacskóba a kekszeket. Mutattam, hogy ne tegye, kedves, de ne adja nekem a kekszüket, erre (nem értem, hogy értett félre) bólintott, és egy még nagyobb nylon zacskót vett elő és abba tette bele a kekszeket és kedves-diadalmas arccal adta át nekem. Mit lehet erre reagálni? Megköszöntem a gigantikus mennyiségű kekszet (jaj, és hova is fogom én ezt most tenni? Szemernyi hely sincs a táskáimban…), nyergeltünk és útra keltünk.

Mit is mondjak, hosszú nap volt. A fáradságot a szép táj enyhítette valamelyest. Nem is volt sok gondunk, amíg a Via Appia-ra nem értünk. A Via Appia egy nagyon egyenes, nagyon régi ókori római út. Persze ma már szép sima aszfalttal van borítva, és gyönyörű cédrusfenyő sor szegélyezi mindkétoldalt, de ez a 40km-es szakasz egyenességén nem változtat. Olvass tovább »

Majdnem kemping, viszlát Nápoly!

Posted in Úton on October 17th, 2010 by Zita – Be the first to comment

Itt az ideje a folytatásnak – jobban mondva a történet befejezésének. Még nápolyi városnéző körutunk alkalmával sikerült tudomást szereznünk Sorrentótól induló, Nápoly fölött kikötő hajóról. Ennek nagyon örültünk! Ezek szerint nem kell átbicikliznünk Nápolyon, amely maga lenne a fáradság és stressz, hanem e helyett meglátogathatunk egy gyönyörű félszigetet és egy kisebb vargabetűvel ott teremhetünk, ahonnan kényelmesen és örömmel tudjuk folytatni utunkat az Örök városba. A félsziget valóban gyönyörű – legalább is amit láthattunk belőle. Kemény – számomra kemény – emelkedők vezettek a kikötő felé, de megérte a kilátásért és az élményért, hogy ott lehettem!
A meglepetés a kikötőben ért minket. Olvass tovább »

Nápoly, Pompeji, és a Vezúv

Posted in Úton on October 5th, 2010 by Arpesz – 8 Comments

Első napunkat a nápolyi öbölben egy vonatozással kezdtük, eszünk ágában se volt újra kitenni magunkat a város forgatagának kerékpárokkal. Mindent, csak azt nem, Nápoly bringával egyszer is elég volt az életben. A vonat kb. egy fél óra alatt berepített minket a belvárosba, amit aztán gyalogszerrel fedeztünk fel. Először nem volt sokkal jobb így sem, zajos utcákon sétáltunk a nagy forgalom mellett, robogósok dudáltak le minket a zebráról, és hasonlók… Láttunk 3 sorban egymáson parkoló autókat, elképzelésünk sincs, mit tud tenni a legbelső sorban parkoló autós, hogy használni tudja az autóját, valószínűleg semmit… Miután tartottunk egy kisebb kávé-wifi-képfeltöltés szünetet, végre megtaláltuk az igazi belvárost, először egy nagy térre lyukadtunk ki (Plebisch, vagy micsoda…), aminek a sarkából ki lehetett látni az öbölre és a tengerre, így a Vezúvra is. Ennek a térnek az oldalában találtunk egy információs irodát, ahol nagyon jó hírrel szolgáltak nekünk. Pompejiből ugyan nincs, de Sorrentoról viszont van hajó Nápolyba, és a Nápolytól Nyugatra található Pozzuoli-ba. Mivel a vonatra itt nem szabad felvinni a bringákat, ez az egy lehetőségünk maradt, hogy amikor majd elhagyjuk a várost, valahogy ki tudjuk kerülni legalább a javát. A jó hírek után mindjárt vidámabban sétáltunk tovább, főleg, mert végre találtunk olyan utcákat is, ahol nem volt se autó, se motoros forgalom. Olvass tovább »

A nápolyi forgalom…

Posted in Úton on October 2nd, 2010 by Arpesz – 5 Comments

Bariban igazán jó dolgunk volt Michele-nél, teljesen a Couchsurfing szellemében fogadott minket, 5 perc után olyan volt vele beszélgetni, mint egy régi baráttal. Michele webdesigner, de ez csak a megélhetése, az igazi szenvedélye a Kempo, egy keleti harcművészet, amit már 20 éve tanít, manapság heti 3 nap. Amúgy pedig hol itt Bariban, hol Spanyolországban, Barcelona-ban él… Nem rossz!
Vendéglátónktól viszonylag korán, 7:25-kor sikerült elindulnunk, kellett is a korai indulás, mert nagy táv várt ránk még aznap. Bariban először minden simán ment, jól haladtunk kifelé a városból, már-már meg is lepett, hogy minden milyen simán megy. Olvass tovább »

A Kifulladástól Bari-ig

Posted in Úton on September 28th, 2010 by Arpesz – 5 Comments

Azt hittük, nem érhetnek már igazán nagy megpróbáltatások. Pedig dehogynem, megpróbáltatások, azok mindig vannak. Azt hittem, Budapesten nem nagyon fogok majd rekuzni. Hát ezek után bátran kiteszem magam rekuval Budapest utcáira. Nápolyhoz képest a budapesti közlekedési morál nagyon kultúrált és fegyelmezett. Na de kezdjük ott ismét, ahol legútóbb abbahagytuk.
Slano-ban reggel korán keltünk, összepakoltuk a tábort a szemerkélő esőben, elbúcsúztunk a holland barátainktól, beegurultunk az öböl közepére, és abban az étteremben, ahol előző este vacsoráztunk, és találtunk wifit, egy jó egy órás kávé + kép- és bejegyzés feltöltő szünetet tartottunk. Ahogy tekertünk ki a kedves kis öblünkből, az első fölfelében éreztük, hogy sok rajtunk a ruha. Hiába az eső, ez nem ugyanaz, mint az első két nap, most nincs hideg. Ahogy vetkőztünk az út szélén, egy bobós (utánfutós) kerékpártúrázó srác állt meg mellettünk. Olvass tovább »

Szarajevótól kifulladásig

Posted in Úton on September 25th, 2010 by Arpesz – 4 Comments

Kezdjük onnan, ahol abbahagytuk legutóbb: Szarajevóból kijutni egy kész rémálom volt. Rátévedtünk egy autópályára, de nem volt matricánk, meg különben is veszélyesnek véltük, úgyhogy visszatoltuk a bringákat, és választottunk egy másik útvonalat. Ami, mint később kiderült, le volt zárva, hídépítés végett. A Bosna itt még jóval kisebb, mint lent Dobojnál… Meg az ideiglenes gyalogoshíd is elég szűk volt, szegény bringám majdnem a vízben végezte. Olvass tovább »

A hágó próbája a tekerés – Érkezésünk Szarajevóba.

Posted in Úton on September 24th, 2010 by Arpesz – 8 Comments

Túránk 4. napja a terv szerint csak Szarajevóra lett volna, városnézésre és regenerálódásra. A második napi eső azonban közbeszólt, így lemaradtunk az eredeti útitervtől és 450m-en a Krivaja völgyében, az erdő közepén ébredtünk a sátorban, Szarajevóból pedig még egy 1000m feletti hágó választott el minket.
Olvass tovább »

Egyszer fent, egyszer lent

Posted in Úton on September 23rd, 2010 by Zita – 2 Comments

Reggel szakadó esőre ébredtünk. Árpi bezzeg jókedvében volt, és folyvást csak azt mondogatta, hogy ez az eső már nem is esik, csak a felettünk lévő fáról potyognak a vízcseppek, mert megfújta a szél. Hajh…. Megvártuk, amíg kicsit alább hagy majd rohamvást pakoltunk. Próbáltunk ügyeskedni, és a sátrat belülről kezdtük lebontani, de később konstatáltuk, hogy teljesen mindegy volt, hogy csináltuk, mert elpakolás után is teljesen vizes lett a sátor minden része a zsákban. Olvass tovább »

Az első nap: Esős, de jó!

Posted in Úton on September 22nd, 2010 by Zita – 8 Comments

Szóval jól eláztunk… na de ne ugorjunk ekkorát a történetben, kezdjük az elején. Árpi napközben még a munkahelyén húzta az igát, nekem sikerült reggel jól elaludnom, kb 11 felé jött édesanyám szólni, hogy esetleg fel kéne kelni. Fogtam a fejemet, mert rengeteg elintézni valóm volt indás előtt, egyáltalán nem voltam még bepakolva és még az Ironclad-hez is el kellett jutnom a szponzorációban kapott ruhák és kesztyűk átvételéhez, Árpinak meg kellett csináltatnom az Eu-s kártyát, és így tovább.

Mindent sikerült végül összehozni, utolsó pillanatban indultam volna a Délibe de a szüleim felajánlották a segítségüket, az utánfutóra feldobtuk a kerékpárt és így rohantunk ki a pályaudvarra, máskülönben talán nem értem volna oda.

A vonaton összeismerkedtünk egy nagyon jó fej bringás sráccal, Attilával, szinte végig együtt utaztunk, jókat beszélgettünk. Pécsre is alig-késéssel futott be vonat, egyből csomagoltunk, siettünk pécsi couchsurfing-es szállásadónkhoz, Gittához. Olvass tovább »